Veronika vagyok.

Bölcsész szakon végeztem. Remélhetőleg, kedves olvasó, Te is át tudod élni ezt az életérzést.

Ez esetben részvétem…

A meki kimaradt az életemből. Helyette vállalkozó lettem, szellemi szabadfoglalkozású. Ugye milyen szép?

Most már kicsit irigylem az egyik barátnőmet, aki gazdálkodás és menedzsment szakon végzett. És itt térnék rá mai írásom fő témájára, aminek hiányában nem lettem semmi olyan, ami a versenyképesség fogalmába akárhogyan is, de beleférne. Matematika. Mond ez a szó bárkinek valamit? Valami szépet? Az első főbérlőm matektanár volt, szerinte minden, ami a világban van, a matekból indult ki. Értem, tehát Pitagorasz előtt nem voltak növények. Sőt világ sem volt! Csak lebegtek a számok, az egyenlőségjelek a világűrben…

A lényeg, hogy engem ez a dolog valahogy nem fogott meg. Minden bizonnyal, amikor ott fönt a reális tudást osztogatták, én épp József Attilával kávéztam. És lemaradtam, ez a hajó, ez a vonat pedig már elment…

Jelenlegi munkahelyemen, amit nem nevezek nevén, megkaptam, nyilván teljesen önként és dalolva egy tudományos műsor készítésének lehetőségét. Igen! Mindig erre vágytam! Olyan friss hírek és információk után kutatni a tudomány világában, melynek már a címét sem értem, nem hogy hogy miről szól. De no problemo, én nem adom fel. Kerestem, kutattam, és nagyokat nevettem. A kolléganőm, barátnőm szinte már várja a havi műsort, előtte, mintegy kabaré, felolvasok néhány mondatot az új Q22PKLW technológiával készült, űrt tanulmányozó, módfelett nagy karról. Versenyzünk, ki találja meg előbb az állítmányt a mondatban. Utána megkeressük az idegen szavakat, vettünk egy szótárfüzetet, lassan betelik… Most van a felvétel, és úgy gondolom, lassan lehetnék az MTA rendetlen tagja…

Friss hír. Bizonyos Barry Simon átvehette a Bolyai-díjat, aki az ortogonális polinomokról írt. Próbáltam utánanézni, mik azok, mert a többesszámot észrevettem… De néhány érthetetlen phd dolgozat átnézése után úgy döntöttem, keresek egy matematikust, magyarázza meg nekem. Ugye mondanom sem kell, hogy abból sem értettem semmit. De a lényeg, hogy a díjhoz 25.000 dollár jár! Ami szép összeg. Szóval utánanéztem, mit kék hozzá csinálni. Semmi érdekeset, csak 15 évnyi matematikai tevékenységet kell végezni, eredményeket felmutatni, kismillió disszertációt írni, amelyet majd a jövő tudósai is használhatnak.

Tehát menjek el matektanárnak? A kisdolgozatok beleszámítanak, vagy csak a témazárók? Mert akkor nehezen lesz meg… Én igenis hiszek benne, hogy egy mostani pattanásos Pistikéből egyszer szakállas, szódásüvegszemüveges István lesz. A phd, emeritus, prof., dr., lovaggá ütött Einstein-reinkarnáció.

Mindenesetre eldöntöttem, hogy következő életemben matematikus leszek, megkeresem fent Einsteint, és megkérem, szóljon pár jó szót az érdekemben… A relativitáselmélet jegyében. Hiszen minden relatív, még én is!